Crveni Signal Plus Autósiskola

Zyntharew - Zenta

Történelme

Az archeológiai kutatások bizonyítottan kimutatták, hogy Zenta helyén,
már az írások említése előtt is emberi település létezett.

Zenta Vajdaság legrégebbi települései közé tartozik és a Tisza jobb partján terül el. A község területén találhatók még a következő falvak is:

Bogaras, Felsőhegy, Kevi és Tornyos.

Zenta község területe 293 km2 - en fekszik,

lakosainak száma az 1991 - es adatok szerint 28.767,

ennek 85%-a magyar,

10%-a szerb

és 5%-a egyébb nemzetiségű.
Zenta az európai városok második nemzedékéhez tartozik, a nagy népvándorlások kaotikus örvénylése után születik valahol a középkor hajnalán hála annak, hogy itt kiváló átkelőhely van a Tiszán. Annak ellenére, hogy a város történelmi múltjának emlékeivel a városba látogató idegen sehol sem találkozik, Zenta mégis történelmi város. Legalább 800 év mozgalmas és tragikus múltja teszi történelmivé.

A város neve II. András árpádházi király uralkodása alatt 1216-ban bukkan fel először egy oklevélben, mely szerint Saul ispán özvegye földet ajándékozott a "Zenthai klastromnak" (monostornak). A település ekkor már virágzó; népes egyházi hely melyet később a tatárjárás pusztít el.

Zenta a honfoglalás utáni időkben a Csanád-nemzetségé, - nem tudni pontosan - de 1367-ben már a budai káptalan birtokaként szerepel a korabeli okiratokban. Zenta környéke, pontosabban a várostól északnyugatra fekvő Csésztó, mely egykoron ártéri halastó volt (áradáskor a Tisza két mellékága itt folyt keresztül) egy 1224-évi határbejárási jegyzőkönyvben a budai káptalan birtoka. ( Több történész - Csánki, Szekeres - szerint a Tisza ny. partján elterülő Zenta révjével együtt a budai káptalané volt 1247-ben a Csésztóval együtt. )

1475-ben került sor egy konfliktusra Szeged városával, melynek előzménye, hogy a zentai réven jogtalanul szedtek vámot azoktól a szegedi polgároktól akiknek Szerémségben voltak szőlőbirtokaik, s boraikat szállították hajókon haza. Mivel Szeged szabad királyi város volt, polgárai vámmentességet élveztek az egész ország területén. A folyamatosan elkövetett jogsértések után a szegediek megtorlásképp elfoglalják Zentát és több hónapon át megszállva tartják, mely konfliktusnak Báthory István országbíró vetett véget egy kétoldali megállapodással. Ebben az 1475. évi megállapodásban a szegediek elismertek bizonyos (szimbolikus) vámfizetési kötelezettséget, viszont a zentaiaknak lényegesen mérsékelniök kellett a vámtarifát (20 hordó bor után 1 forint). Zentát ekkor már mezővárosként említi ez az okirat (itt említik első ízben városként Zentát). Ennek megfelelően egyháza (temploma) és hetipiaca van.
A szegediekkel történt konfliktus után a budai káptalan arra törekszik, hogy Zenta is kiváltságos városi státuszt kapjon, de erre Mátyás király uralkodásának ideje alatt nem számíthatott (aki a szegedieket pártolta e konfliktusban). Mátyás király halála után - a budai káptalan ( Pakosz Balázs) folyamatos közbenjárására - az engedékenyebb II. Ulászló király 1506. február 1-én végre megadja a hőn óhajtott kiváltságlevelet, s Zenta - Szegedhez hasonlóan - szabad királyi város lesz, megkapván mindazokat a jogokat melyekkel Szeged városa is rendelkezett. Ezután Zenta városa gyakorolja is ezeket a kiváltságos jogokat, de szabad királyi városi rangjának törvényerőre emelésére sem, akkor sem később nem került sor. (II. Ulászló király 1514-ben kiadott VII. dekrétumában számba vették a szabad királyi városokat - tehát a királyi birtokokat - de Zenta nincs közöttük, viszont II. Lajos király 1517. dec. 24-én kiadja a kiváltságlevél másolatát, s meg is erősíti.) Ennek ellenére a budai káptalan bizonyára törekedett a szabad királyi városi státusz törvényerőre emelésére, illetve ennek jogi rendezésére, azonban a nemsokára bekövetkező mohácsi tragédia miatt erre nem kerülhetett sor.

A városi pecsét használtának jogát is megkapta, melyet az 1506. évi kiváltságlevél igen pontosan meghatároz. A pecsétet a város minden kiadványán használhatta: a magánosoknak kiadott okiratokon épp úgy mint a városi felterjesztéseken, bizonylatokon, adóiratokon stb. (a pecséten Zenta város címere szerepelt - Szt. Péter két keresztbe fektetett kulcsa, köztük a virágzó buzakalásszal, a kulcsok fogójában pedig a két kecsege - a következő körirattal: (Sygillum Civitatis Zyntharew).

Az 1526. évi mohácsi csata után a törökök kirabolják Budát, és szeptember végén a sereg egy része a Duna, a másik a Tisza mentén vonul vissza elpusztítva az útjukba eső településeket, mely dúlásnak Zenta is áldozatul esik. A törökök 1541-42-ben hódítják meg véglegesen a Duna-Tisza közét, de a török közigazgatást csak a szultán 1543. évi hadjáratának befejezése után szervezik meg a Tisza mentén. Zenta egy ideig még megőrzi városi jogállását, de az 1560-61-évi török adóösszeírásban már faluként szerepel. Közigazgatásilag a szegedi szandzsák szabadkai nahijébe tartozik, ahol a szegedi bíró (kádi) helyettesével (naib) ítélkezik a peres ügyekben igazhívők és gyaurok felett.

A XVI. század vége felé szerb betelepülők szivárognak be a török katonaság nyomában a gyéren lakott településre, akik halászattal és pásztorkodással foglalkoznak.A XVII. század első évtizedében 6-700 lelket számlál a község.

A város a török uralom alatt jelentéktelen hely, de egyszerre megtanulják a nevét, amikor híre megy, hogy Savoyai Eugén herceg hadserege Zenta alatt rnegsemmisítő vereséget mért a még mindig tekintélyes katonai erővel rendelkező török seregre, magának a szultánnak, II. Musztafának a szeme láttára.

A Savoyai által vezetett egyesült hadak zentai győzelme 1697. szeptember 11-én világtörténelmi jelentőségű, ugyanis ezzel a győzelemmel szabadult fel majdnem egész Magyarország az oszmán hódítás alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, mellyel lezárul a törökök közép-európai térhódítása.

1704 - ben Rákóczi Ferenc gyújtja fel a várost és sanyargatja a lakosságot, mert a bécsi háborús rendelet utasítására a szerb határőrök előzőleg a magyar felkelők ellen fordultak.
A Rákóczi-féle szabadságharc után a község tengődik, főleg szerb határőrök tanyáznak benne és csak "Széntai sánc" néven tartják számon, amely a nemrég alakult katonai határőrvidékhez tartozik. 1715-ben III. Károly osztrák császár harmincadhivatalt létesít a községben, de a vámszedés alig jövedelmez valamit.

A másfél évszázados török hódoltság megszűnte után 1702-től a Tisza mente (Martonostól Szenttamásig) katonai határőrvidék lesz egészen 1751-ig. Ekkor az uralkodónő Mária Terézia a volt határőrvidéket kiváltságos korona-kerületté nyilvánítja annak érdekében, hogy a szerb nemzetiségű katonák és családtagjaik ne vándoroljanak el. (Mária Terézia a magyarországi rendek nyomására már 1741-ben formálisan megszünteti a határőrvidéket, de a szerbség ellenállása miatt ennek tényleges megvalósítására csak 1751-ben kerül sor).

1751 - ben a Katonai Határőrvidék megszűnik és a szerbek tömegesen költöznek Bánátba és Oroszországba, helyükre pedig magyarokat és elmagyarosított szlovákokat telepítenek. 1753-ban 93 magyar családból álló telepes csoport érkezik Zentára Jászságból, Heves és Hont megyékből, akik itt megtelepednek, felépítik otthonaikat, földet művelnek, gazdálkodnak.

A megtelepedett magyar lakosság felépíti első templomát és az ezt követő években lassan az itt lakók összetétele is átrendeződik: közel 1200 magyar és 600 szerb lakosa van a községnek.

A Tiszai Korona-kerület kiváltságlevele a szerb nemzetiségűek számára különféle privilégiumokat biztosított, s egyik a települések bíráinak (elöljáróinak) megválasztására vonatkozott. Az 1751. június 28-án kiadott oklevél 4. pontja a bíróválasztást illetően egyértelműen fogalmaz: � Minden község évente bírót választ az uradalom által jelölt három alkalmas szerb nemzetiségű személy közül, és annyi esküdtet amennyi szükséges �. A szerb nemzetiségű bírók választásának gyakorlata 1756-ig tartott, mivel az időközben újra betelepült magyar lakosság ekkorára már többségbe került, s az óbecsei provizor erre való tekintettel Zentán és Ókanizsán magyarokat jelölt bírónak akiket meg is választottak. A bíróválasztás ezután komoly összetűzések forrásává vált, s ezért bevezették az évenkénti váltakozó bírói tisztségviselést, s általában minden harmadik évben szerb bírót választottak. Az uralkodónő 1773-ban a katolikus vallásúakra is kiterjeszti a kiváltságokat melyeket tovább bővít a következő évben. Ebből születik meg 1774-ben a Tiszai Korona-kerület II. kiváltságlevele mely a bírák személyéről úgy rendelkezik, hogy: � a városi, illetve községi bírák és esküdtek választásakor a két vallás számarányát kell figyelembe venni � (katholikus és pravoszláv) .
1769-ben nagy tűzvész pusztítja el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheveri.

A XVIII. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indul. Vízi- és szárazmalmot létesítenek, az utak mentén eperfa-sorokat telepítenek, epreskerteket hoznak létre, fellendül a selyemtenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát éli. A lakosság vagyonosodik. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legel a szarvasmarha, ló, juh és sertés. A lakosság száma kb. 7000 fő. 1833-ban kórház létesül, elsőként Bács megyében.

1832 - ben megalakul a Magyar Kultúrkör mely munkájában Jovan Đordević, a Szerb népszínház megalapítója is részt vett.

Az 1848-49-es szabadságharc alatt a lázadó szerb csapatok Zenta ellen vonulnak és az ártatlan polgári lakosság kórében nagy mészárlást hajtanak végre. Az áldozatok száma kétezernél is több. A szabadságharc bukása után a lakosság tetemesen megfogyatkozik. Ekkor a városnak közel 15000 lakosa van.
- 1855 - ben elkezdődik a Tisza medrének szabályozása.

- Az 1867-es kiegyezés után a fejlődés végre megindul. Középületeket emelnek, iskolákat alapítanak és 1873-ban felépül az első fahíd a Tiszán.

Közben a város több ízben is hasztalan követeli vissza a II. Ulászlótól 1506-ban kapott törvényhatósági jogát.

1867 - ben megnyílik az óvoda.
1868 - ban megkezdi oktatási tevékenységét a Szerb Olvasókör.
1870 és 1900 közt négy hitelintézmény létesül.
1870 - ben polgári iskola nyílik.

1876 - ban gimnázium nyílik Zentán.

1880 - ban megnyitják a kikötőt.

1882 - ben perirat alapján véghezviszik a községi legelők felosztását, így a birtokok többségét a tehetős polgárok kapták a szegények kárára. Így kialakul a mezőgazdasági proletárság, akik nehéz helyzetük miatt 1896 - tól rendszeresen aratósztrájkokat szerveznek.

1884 - ben elkezd működni a gőzhengermalom.

1889-ban megnyílik a Szabadka-Horgos-Zenta-Becse, illetve a Szabadka-Zenta vasútvonal, így a város is bekapcsolódik az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe:

Az 1890-es évek elején a zentai járáshoz 4 község tarozik 42 ezer lakossal, magának a városnak kb. 26 ezer lakosa van, közülük 23 ezer magyar, 2200 szerb, 1200 izraelita, stb.

1893 - ban üzembe helyezik a gőzcséplőgépet, 1910 - re felváltja az üzemanyag meghajtású cséplő - és aratógép.

1895-ben 1. Ferenc József császár és király Zentára látogat, hogy megszemlélje a környéken tarlott hadgyakorlatot. A város milliós kölcsönt vesz fel és készül az uralkodó látogatására. Ezzel új korszak indul a város életében. Utcákat köveznek ki, a királyi látogatás maradandó emlékeként utakat aszfaltoznak és bevezetik a villanyvilágítást, s ezzel Zenta városa az egész Délvidéken elsőnek kap elektromos világítást, mely akkor ritkaságszámba ment.

Ekkor a városnak van már algimnáziuma, polgári leányiskolája, elemi és iparos inasiskolája, mezőgazdasági tanintézete, kórhaza, vasúti- és gőzhajó állomosa, posta és távíróhivatala. 1899-ben városi telefonhálózat létesül.

Mindezek mellett fejlett kereskedelmi hálózattal és gabonaközponttal rendelkezik, van négy pénzintézete, két nyomdája, két helyi újságja és számos kulturális s egyéb egyesület áll a lakosság szolgálatában.

1904 - ben müködni kezd a Népkönyvtár A XIX. század utolsó évtizedeiben nyomdák dolgoznak Zentán és újságok jelennek meg.

A fejlődés a századfordulót követő évtizedekben is tart. 1908-ban megépül a páratlanul szép, vadgesztenyesorral szegélyezett rakpart, majd a tiszai vashíd.

Egy évvel később országos tekintetben is egyedülálló munkástelep épül a városban, hogy enyhítsen a lakásgondokon.
1911-ben leég a Városháza és a nagytemplom.

A város új, monumentális Városházát építtet.

1915-ben átvezetik a korábban megépült tiszai hídon a vasúti pályát, összekötve a bácskai és a bánáti vasúti hálózatot, mellyel ez a vonal nemzetközi jelentőségűvé vált. Ezután itt halad keresztül az Orient-express északi (bukaresti) szárnya.

Az első világháború végén 1918. november 16-án Zentát szerb csapatok szállják meg, s rövidesen megkezdődik a helyi hatalom átszervezése. A közigazgatási teendőket a szerb ún. Nemzeti bizottság látja el. A bevonuló szerb kationaság parancsnoka Gligorije H. Jovanovi ć 1919. januárjában körlevél illetve plakát formájában adja tudtára a zentai lakosságnak az új rend elvárásait és elképzeléseit (a parancsnok már ekkor félreérthetetlenül közli, hogy a Szabadka felett kialakult magyar-szerb határ csekély mértékben ugyan módosulhat, de alapvetően szó sem lehet ennek gyökeres megváltoztatásáról).

1922-ben Zentán alakul meg az országos Magyar Párt, a jugoszláviai magyarok első politikai szervezete az új államban.

Az impériumváltás következtében a város gazdasági fejlődése megtorpan, s elveszti korábbi nagy gazdagságát a földkisajátítások következtében. A két világháború között iskolái egy részét megszüntetik, gimnáziumát négyosztályosra fokozzák le. A fejletlen közállapotok nem kedveznek a korábbihoz hasonló kibontakozásokhoz.

A II. világháború Zentán 1941. április 12 - én kezdődött az Első magyar gépesített hadosztály egységeinek bevonulásával és a város elfoglalásával. A háború új embreáldozatokat és szenvedést hozott magával.
Városunkat 1944. október 8 - án szabadította fel a Vörös hadsereg 31. gyalogos egysége és a vajdasági Népfelszabadító Hadsereg fővezérkara. A II. világháború után Zenta és a környező települések gyors fejlődésnek indulnak a mezőgazdaság, ipar, pénzügy, közlekedés, oktatás, kultúra és a sport terén.

Az 1960-as évek elején megépül az új tiszai híd, a jugoszláv hadsereg által 1941-ben felrobbantott helyén, mely meggyorsítja a gazdasági életbe való bekapcsolódást.

Ekkor épül fel a cukorgyár, mely a legjelentősebb ipari objektummá vált. Később kiépül a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, melyet sajnos a zentai csata színhelyére telepítettek.

Kulturális viszonylatban a városnak van művelődési háza, könyvtára, múzeuma, művésztelepe, történelmi levéltára stb. Vallási tekintetben öt r. katolikus és egy görög-keleti templom, illetve néhány imaház áll a különböző felekezetekhez tartozó hívek rendelkezésére.

A Tisza bal partján a várossal szemben homokos, strandolásra alkalmas hely található. A folyó kiválóan alkalmas sporthorgászatra, erdős partrésze kirándulásokra és táborozásokra.

Az 1866-ban a várostól északra létesített 34 holdnyi Népkertet már akkor is rekreációs célokra szánták: "mely népes, vagyonos s ma-holnap az előkelőbb városok sorába tartozandó városunknak dicsére, emelésére s az azt óhajtóknak üde levegővel, szórakozással szolgálandó",